Mostantól a korábbinál is indokoltabb a beszállítói számlák hátterének ellenőrzése, ugyanis a NAV belföldi összesítőjelentés-adatbázisának elindulásával a számlabefogadók már nem hivatkozhatnak arra, hogy nem tudtak üzleti partnerük adóelkerülő működéséről. Még a leggondosabb eljárással sem szűrhetőek ki teljesen a vizsgálati kockázatok, hiszen a hatályos törvények rendkívül nagy felelősséget hárítanak a számlabefogadókra.
Évek óta a NAV egyik kiemelt ellenőrzési célpontja az áfalevonás alapjául szolgáló számlák hitelességének vizsgálata. Bár tavaly nyáron az Európai Unió Bírósága több, magyar vonatkozású ügyben is kimondta, hogy a NAV ellenőrzési gyakorlata nincs összhangban a közösségi joggal, a tavaly év végi jogalkotási hullámmal olyan újabb szabályok kerültek az adótörvényekbe, amelyek továbbra is lehetővé teszik a korábbi vizsgálati elvek alkalmazását – derül ki a hazai adójogi és adóperes specialista Jalsovszky Ügyvédi Iroda összefoglalójából.
„Bár ideig-óráig úgy tűnt, hogy az Európai Bíróság ítéletei korlátok közé terelik a NAV korábbi gyakorlatát, a januárban hatályba lépett jogszabály-módosítások továbbra is jelentős támadási felületet biztosítanak az adóhatóság számára – nyilatkozta Harcos Mihály okleveles adószakértő, az iroda vezető ügyvédje. – Erre teszi fel a pontot a belföldi összesítőjelentés-adatbázis júliusi elindítása, amely alapján a számlabefogadó adózón is számon kérhető lett a számlakiállítók jogkövető működésének ellenőrzése.”
A szakértő szerint mostantól elengedhetetlen, hogy az adózók saját ellenőrzési lépéseket építsenek be a napi működésükbe: így például az üzleti partnerekre vonatkozó, az adóhatóság honlapján elérhető információk rendszeres ellenőrzését, illetve a befogadott számlák kapcsán azoknak a dokumentumoknak az összegyűjtését és megőrzését, amelyekkel ellenőrzés esetén igazolható, hogy az egyes ügyleteket valóban a számlákat kibocsátó üzleti partnerek teljesítették.
„Az új jogszabályi rendelkezéseket figyelembe véve azonban még a leggondosabb eljárás esetén sem szűrhető ki teljesen egy adóhatósági megállapítás kockázata” – mutatott rá a szakember.
A magyar vállalkozások még mindig vonakodnak a szakértői segítség igénybevételétől a kinnlevőségek érvényesítésében, a társaságok 94 százaléka elsődlegesen házon belül próbálja megoldani követeléskezelési ügyeit.
Az elmélet…
Az általános forgalmiadó-törvény szerint az adóalanyok az áfa levonására akkor jogosultak, ha rendelkeznek az áfa összegét tanúsító hiteles számlával. A számla pedig akkor tekinthető hitelesnek, ha azt formailag szabályosan állították ki, és tartalmában a valóságnak megfelelően tükrözi a számlázott ügyletet.
Ez utóbbi fordulatra hivatkozva az adóhatósági ellenőrzések során az adóhatóság rendszerint azt vizsgálja, hogy a körülmények alapján igazolható-e, hogy a számlázott ügylet a számlán szereplő felek között, a számlán leírt módon teljesült. Ha ugyanis ez nem igazolható, akkor az adóhatósági gyakorlat szerint a számla hitelessége megdől, és a számlában szereplő áfa levonására nincs lehetőség. Az ellenőrzési gyakorlatban tehát az adóhatóság nem azt vizsgálja, hogy az adólevonásra jogosító ügylet megvalósult-e, hanem annak igazolását kéri számon az adózókon, hogy az ügylet minden szempontból a számlában foglaltak szerint valósult meg.
…és a gyakorlat
Ha például egy költöztető cég fuvarozók bevonásával végzi a tevékenységét, akkor a fuvarozói számlákkal összefüggésben az adóhatóság nem azt vizsgálja, hogy a költöztetés, illetve a fuvarozások megtörténtek-e, hanem azt, hogy igazolható-e, hogy az egyes fuvarozásokat valóban a számlakibocsátó fuvarozók teljesítették, mégpedig a számlán leírt módon. Ilyenkor az adóhatóság rendszerint ún. kapcsolódó ellenőrzéseket folytat le a fuvarozóknál, és megvizsgálja, hogy azok rendelkeztek-e a fuvarozások teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel (pl. tehergépkocsi, bejelentett sofőr, irodahelyiség).
Ha az adóhatóság azt tárja fel, hogy a számlát kiállító fuvarozó nem rendelkezett a fuvarozás teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi erőforrásokkal, akkor arra fog hivatkozni, hogy ugyan a fuvar elvégzése megtörtént, azonban nem igazolható, hogy a fuvart ténylegesen a konkrét számlakibocsátó fuvarozó látta el. Ilyen esetben, miután nem igazolható, hogy a számla hitelesen tanúsítja az ügyletet, a számla áfatartalmának levonhatóságát az adóhatóság rendszerint megtagadja.
„Felmerül a nyilvánvaló kérdés, terhelheti-e felelősség a számlabefogadót olyan körülményekért, amelyek a számlakibocsátónál merülnek fel. A jogszabály ugyanis nem írja elő, hogy az üzleti élet szereplőinek ellenőrizniük kellene egymást, és azt sem, hogy meg kellene győződniük arról, hogy a számlázó fél valóban rendelkezik-e azokkal az erőforrásokkal, amelyek az ügylet teljesítéséhez szükségesek – állítja Harcos Mihály.– Az ügyletkötési gondosság a gyakorlatban általában kimerül abban, hogy a számlabefogadó ellenőrzi a megrendelt terméket vagy szolgáltatást, és ha rendben találja azt, akkor kiegyenlíti a számlát.”
A NAV álláspontja szerint ugyanakkor a piaci szereplőktől elvárható, hogy ellenőrizzék az üzleti partnereiket, így különösen azt, vajon az üzleti partner ténylegesen folytat-e tevékenységet a székhelyén, illetve telephelyén, foglalkoztat-e bejelentett alkalmazottakat, illetve rendelkezik-e az eladott termék beszerzését igazoló dokumentumokkal. Harcos Mihály elmondta: a törvény nem ad eligazítást a tekintetben sem, hogy az adózók miként tudnak eleget tenni ennek a követelménynek, különösen, hogy sokszor olyan körülményeket kellene igazolniuk, amelyekre sem rálátásuk, sem ráhatásuk nincs.
Hab a tortán
Az áfatörvény 2013. január 1-jén hatályba lépett rendelkezése szerint ráadásul az adóalanyoknak biztosítaniuk kell a „számla eredetének hitelességét”. Az eredet hitelességének biztosítása ebben az esetben azt jelenti, hogy az adózóknak a befogadott számláik és a számlákon szereplő ügyletek közötti kapcsolat ellenőrzését lehetővé kell tenniük az adóhatóság részére.
Abban az esetben, ha az adóhatósági ellenőrzés során az adózó dokumentumaival nem igazolható, hogy a befogadott számlán szereplő ügyletet valóban a számlán eladóként szereplő fél teljesítette, akkor a számla nem tekinthető hitelesnek, és az adózó elveszíti azt a jogát, hogy a számla áfatartalmát levonásba helyezze.
Mit mond az unió?
Tavaly nyáron az Európai Unió Bírósága (EUB) több, magyar vonatkozású ügyben is döntést hozott. Ezekben kimondta, hogy az uniós joggal ellentétes az az adóhatósági gyakorlat, amely módszeresen megkérdőjelezi az adózók adólevonási jogát azon az alapon, hogy a számlakibocsátó fél nem rendelkezett igazolhatóan a teljesítéshez szükséges tárgyi és személyi erőforrásokkal.
Az EUB ezt röviden azzal indokolta, hogy az adózók ellenőrzése nem az adózók, hanem az adóhatóság feladata. Az EUB szerint, ha az ügylet teljesült, és az adóalany ezt szabályosan kiállított számlával igazolni tudja, akkor nem róható fel neki, hogy a számlakibocsátó fél vagy annak üzleti partnerei nem tudják igazolni az értékesített termék vagy szolgáltatás beszerzését vagy előállítását. Az EUB ítélkezési gyakorlata szerint a fenti alapelvi szabály alól csak két esetben lehet kivételt tenni.
Egyfelől akkor, ha az adóalanynak gyanúja merülhetett fel a számlakibocsátó üzleti partner működésének jogszerűségét illetően – ilyenkor ugyanis elvárható tőle, hogy fokozottan ellenőrizze az üzleti partnerét.
Másfelől, ha az adóalany tudta, vagy tudhatta volna, hogy adócsalást megvalósító ügyletben vesz részt; ilyen esetben az ügylet során rá áthárított áfalevonására eleve nem tarthat igényt.
Harcos Mihály rámutatott: idén júliustól a számlabefogadó adóalanyoknak a NAV honlapján lehetőségük van ellenőrizni, hogy a számlakibocsátó fél az ügyletet az összesítő jelentésében szerepeltette-e. Az EUB álláspontját is szem előtt tartva, a gyakorlatban ez a lehetőség valójában kötelezettséget jelent: az adózók ugyanis a továbbiakban nem hivatkozhatnak arra, hogy nem tudtak a számlakibocsátó fél szabálytalan működéséről.
Az adóhatóság friss, minden eddiginél pontosabb útmutatót tett közzé az áfalevonási jog érvényesítéséről és annak adóhatósági ellenőrzése során figyelembe vett szempontjairól, az adókijátszás elkerüléséről. A Deloitte segítségével áttekintjük a legfontosabb változásokat.
Az új útmutató legfőbb jelentősége abban áll, hogy bár az adóhatóság az Európai Unió Bíróságának következetes gyakorlata alapján rögzíti, hogy nem tagadható meg az adólevonási jog kizárólag olyan, a számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságra alapozva, amelyről a számlabefogadó nem tudott, illetve nem tudhatott, a kellő gondosság alátámasztása érdekében számos, az ítélkezési gyakorlaton túlmutató intézkedést vár el a számlabefogadótól.
Egyes elmulasztott intézkedésekre (mint például a személyi, tárgyi feltételek, vagy a képviselet ellenőrzésének elmaradására) az adóhatóság már korábban is alapozta megállapításait, azonban az adólevonási jog érvényesítése érdekében most először fogalmazza meg ilyen strukturáltan valamennyi elvárását. (Nem véletlenül szentel ekkora figyelmet az áfalevonásnak a NAV: a forgalmi adó negyedének ugyanis bottal üthetjük a nyomát!)
„Amennyiben adókijátszásra utaló körülmények észlelhetők nemcsak egy konkrét ügylet kapcsán, hanem az érintett gazdasági szektorban is, az adóhatóság elvárásként fogalmazza meg, hogy a számlabefogadó ésszerű intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy adókijátszásnak ne legyen részese, és részletesebben tájékozódjon partneréről, amelytől termékeket vagy szolgáltatásokat kíván beszerezni” – emelte ki Veszprémi István, a Deloitte Adó- és jogi tanácsadási részlegének partnere.
Az intézkedések körében az adóhatóság indokoltnak tartja a számlakibocsátó teljesítőképességéről, a munkát elvégző személyéről, szaktudásáról való meggyőződést, különösen, ha a szerződés teljesítése különleges szakértelmet kíván, vagy a szolgáltatás bizalmi jellegű. E vonatkozásban az adóhatóság álláspontja szerint az sem kizárt, hogy több lehetséges partnertől is árajánlatot kérjenek, és az árajánlatok kiértékelésénél a szállító megbízhatóságának kérdését is figyelembe vegyék a számlabefogadók. A teljesítés során ugyancsak elvárásként került megfogalmazásra, hogy a gazdálkodók győződjenek meg az üzleti partnerük szerződésszerű teljesítéséről például a részükre leszállított termék, teljesített szolgáltatás mennyiségéről, minőségéről, a szállítás közben esetlegesen keletkezett sérülésekről, adott esetben biztosítást kössenek.
A szerződésből fakadó követelések teljesítéséhez elengedhetetlen, hogy az adóalany kontrollálja, hogy a szerződéses partnere létező jogalany-e és a nevében az arra jogosult köt-e szerződést. Az ellenérték kiegyenlítésekor a számlabefogadónak meg kell bizonyosodnia arról, hogy az ellenérték kiegyenlítését megalapozó kötelezettségeit a partner (értékesítő, szolgáltatásnyújtó) teljesítette, valamint arról, hogy az arra jogosultnak egyenlíti-e ki a vételárat
A számlabefogadó sajtóhírekből, az adóhatóság, illetve más hatóság tájékoztatása által értesülhet az érintett szektor adókijátszással való kiemelt fertőzöttségével kapcsolatos kockázatokról, vagy tudomást szerezhet onnan is, ha olyan, a normál üzletmenettől eltérő ügyeleteket tapasztal az érintett szektorban, ahol az eltérések mögött nincsenek üzleti megfontolások.
A tájékozódást segíti, hogy az adóhatóság honlapján ellenőrizhetőek a leendő partner legfontosabb adatai (pl. adószámának érvényessége, alkalmazottainak száma, van-e 180 napon túli adótartozása vagy folyamatban lévő végrehajtási eljárás vele szemben). A gazdasági szereplők számára további információforrás lehet a nyilvános és közhiteles cégnyilvántartás, illetve a szintén nyilvános kamarai nyilvántartás is. Azonban nem elégséges csupán az informálódás, a kellően gondos eljárás alátámasztása érdekében nélkülözhetetlen a pontos dokumentáció is.
Az áfatörvény által előírt üzleti ellenőrzési eljárására vonatkozó dokumentumokat a számlabefogadó az adóhatósági ellenőrzés alkalmával köteles az adóhatóság rendelkezésére bocsátani. Amennyiben adókijátszás gyanújára utaló körülmények merülnek fel akár a konkrét ügylet, akár a gazdasági szektor kapcsán, a számlabefogadó a szokásos, általa meghatározott metodika szerinti üzleti ellenőrzési eljáráson túl további intézkedések megtételére is köteles.
Mindig az ügylet és az adott gazdasági szektor összes körülményének ismeretében határozható meg, hogy az adózónak az üzleti partnerére, a befogadott számlára, az ügylet teljesítésére vonatkozó tájékozódási kötelezettsége során milyen intézkedéseket kell megtennie. E célból pedig az adóhatóság elvárja, hogy az ésszerű intézkedések mértékét, terjedelmét és eszközeit az adózók az adott ügylet és gazdasági szektor körülményei alapján megválasszák és dokumentálják.
„Minden vállalat érdekében áll az adólevonási jog érvényesítése és a kellő gondosság alátámasztása, ezért mind a belső üzleti ellenőrzési eljárások és azok dokumentáltságának kialakítására, mind pedig a megvalósításra, a régi megbízási szerződések módosítására, vagy új szerződésminták kialakítására nagy hangsúlyt kell fektetni. Ezek hatásos eszközök lehetnek az adókijátszás gyanújának felmerülése ellen is” – tette hozzá Veszprémi István.
Forrás: piacesprofit.hu
