A kkv vállalkozások nem járnak élen a tudatos márkaépítésben és az ehhez kapcsolódó, jól felépített és megtervezett marketingtevékenységben. Akiben mégis megfogalmazódik a szándék és elhiszi, hogy a marketingbe fektetett pénze megtérül – márpedig ha jó a kampány, akkor megtérül – az most szembesülhet egy újabb kellemetlenséggel.
A vállalkozásokra amúgy is rengeteg adminisztrációs teher rakódik, a reklámadó bevezetése – azon felül, hogy egy további adóval kell számolni – tovább fokozta mindezt.
Ugyan az augusztusban bevezetett reklámadó elsősorban a médiaszereplő vállalkozásoknak okozott kellemetlenséget, hiszen az adófizetési kötelezettség elsődlegesen őket terhelné, hiszen ők számítanak a reklámok közzétevőinek, (médiaszolgáltatóknál, sajtótermékek kiadóinál, szabadtéri reklámhordozón, nyomtatott anyagon, járművön, ingatlanon reklámozóknál és az internetes reklám közzétevőknél) a helyzet mégsem ilyen egyszerű.
Még mindig számos pontban nem egyértelműek a rendelkezések, mit hogyan kell értelmezni és legfőképpen mikor, mi a teendője egy vállalkozásnak akkor, ha hirdetni akar és a törvényi előírásoknak megfelelve akar reklámozni.
Miután kiderítettük, hogy mi számít adóköteles reklámnak (mert még ez sem minden esetben egyértelmű – lásd az ingatlanon vagy az ingatlanban elhelyezett reklámot), hogy ki tekinthető az adó alanyának, vagyis ki fogja megfizetni az adót,(a közzétevő, vagy a megrendelő), és hogy milyen számlát kapunk minderről, indulhat csak a hirdetés, a kampány.
A Paic&Profit összeállítása alapján sorba vettük, mire szükséges figyelni.
Bár az NGM közleménye szerint a reklámadó törvény világos, rövid és egyszerű, a jogalkalmazók ezt egészen máshogy látják. A jogszabály értelmezéséhez segítséget nyújthat az NGM és NAV szakemberei által készített információs füzet.
Nézzük, mik a legfőbb kérdőjelek!
- Ki tekintendő az adó alanyának? Alapvetően a közzétevő, vagyis a médiaszolgáltató, de lehet a vállalkozásom is, amely a saját reklámját közzéteszi. Például egy ingatlan esetében nehéz eldönteni, hogy ki az, aki az adott felületet reklám céljára hasznosítja – pedig a törvény szerint az a személy vagy szervezet lesz az adó alanya.
- Mi is az adóköteles reklám? (nem minden hirdetés adóköteles.)
- Az sem egyértelmű, hogy mi a médiaszolgáltatásban megjelenő reklám? A reklámadó törvény rendelkezik az ingatlanon közzétett reklám adókötelességéről, de nem említi az ingatlanban elhelyezett reklámot, amely szöveg szerint ez utóbbi nem lenne adóköteles hirdetés, a minisztérium állásfoglalása szerint ugyanakkor az.
- Melyik nyomtatott termék tekinthető reklámnak? Tipikus felvetés, hogy a céglógóval ellátott céges boríték vagy akár a névjegykártya, annak számít-e?
- Internetes reklámok estében mi számít magyar nyelvű oldalnak? Egy jó marketin kampány biztos része a Google Adwords, amellyel kapcsolatban jogosan adódik a kérdés, hogy a Google milyen nyelvű oldalnak számít?
Mit tegyünk, ha biztosra akarunk menni?
A javaslat a jobb félni, mint megijedni elven alapul. Vagyis érdemes mindent, az adott helyzetre vonatkozóan, szerződésben rögzíteni és minden oldalról levédeni magunkat.
Ezen felül a legfontosabb teendő – minden vitás és nem vitás helyzetben – annak a nyilatkozatnak a beszerzése, amely az adóalanyiságról rendelkezik. Tehát minden esetben, amikor csak „reklám szagú” üzletről van szó, kerüljön sor nyilatkozatra, hogy ki vállalja az adókötelezettséget.
A nyilatkozatban szerepeltetni kell:
- A közzétevő a reklámadó alanya – hogy fizetési kötelezettsége van, vagy nincs, az változhat. A lényeg az adóalanyiság elismerése. Mivel az, hogy van-e fizetési kötelezettség, változhat (az összeghatárt átlépheti év közben), lehet, hogy egy idő után a korábbi nyilatkozat nem lesz igaz – de NAV állásfoglalás szerint a létező, de rossz nyilatkozatért nem jár majd szankció.
- A nyilatkozatot mindig a reklámot közzétevőnek kell adnia. Ha megrendelőként egy reklámügynökséget bízunk meg ennek intézésével, akkor köztünk és a közzétevő között nincs szerződéses kapcsolat – tehát nincs szükségünk nyilatkozatra. Az ügynökség maga pedig nem közzétevő, tehát köztünk és az ügynökség között sincs szükség rá.
Mire kell figyeli?
A reklámadó esetében éves bevallási kötelezettség áll fenn, kell adóelőleget fizetni (közzétevőként) és van feltöltési kötelezettség is – ha az adott vállalkozásnak van adófizetési kötelezettsége. Bevallással viszont csak akkor kell foglalkozni, ha kötelezettség keletkezik.
2014. augusztus 15. előtt megrendelt szolgáltatásra még nem kell – nem a fizetés, hanem a megrendelés számít.
Szerződjünk okosan! Nem minden ügylet adóköteles! Minden szerződésnél próbáljuk meg átnézni, hogy melyek a nem adóköteles lehetőségek. Ha azt kérjük az áruháztól, ahol be vagyunk listázva, hogy reklámozzon minket – reklámot nyújt nekünk, a megrendelés összege a kérdés. Ha viszont kapunk ugyanott, ugyanattól 5 négyzetmétert, ahova kitelepülünk és magunk hirdetjük magunkat, akkor önreklámról van szó és az önköltség számítása a kérdés.
Ha nem tud nekünk a másik fél nyilatkozatot adni, tehát fontos, hogy alatta maradjunk, akkor diverzifikáljunk! Ne évente számlázzunk, hanem havonta! Ezt megengedi a törvény, apró finomság, de sokat spórolhatunk rajta, hiszen havonta kell a 2,5 milliós értékhatár alatt maradnunk.
Szponzoráció vagy támogatás? Szponzoráció esetén egy megrendelésről van szó, ahol a pénzért szerződésben lefektetett elvárásokat támaszt a megrendelő (például a logója elhelyezését). A támogatás estében viszont csak pénzt ad át – ez pedig nem reklámadó köteles. Akkor sem, ha egyébként kiteszi a támogató logóját az, aki a támogatást kapta.
Amit mindenkit érinteni fog
Az adóalap megállapításához a közzétevőnek azt kell néznie, hogy mennyi a reklámközzétevésből származó nettó árbevétele. Ha az ügynökség ezen hasznot realizál, akkor ezt is hozzá kell adni – ebből áll össze az adóalap. Közzétevő estén a kimenő reklámok és az önreklám összeadandó! Nehezebb kérdés, az önreklám. A saját célú reklámot közzétevő adóalanyok esetén a reklám közzétételének közvetlen költsége az adóalap. Ebben benne van a grafikai tervezéstől a nyomtatáson át a reklámeszköz helyszínre szállításáig minden. Ezt mind figyelembe kell venni az önköltség meghatározásához – ez pedig nem kis adminisztráció.
A reklámot megrendelő esetén adófizetési kötelezettség terheli reklám közzétételének havi ellenértékének a 2,5 millió forintot meghaladó részét (efölött 20% a reklámadó, társasági adóban nem elismert, vagyis a társasági adóban mint emelő tétel jelenik meg) – abban az esetben, ha a reklámozónak nincs az adóalanyiságot átvállaló nyilatkozata a reklám közzétevőjétől. Mivel a nyilatkozat senki számára nem jelent hátrányt, a magyar cégek között feltehetően ennek megszerzésével nem lesz gond. A Google és Facebook esetében viszont feltehetőleg nem fogunk nyilatkozatot kapni – itt nagyon kell majd figyelni az összeghatárra, hogy ne keletkezzen tényleges adófizetési kötelezettség.
Tehát minden vállalkozásnak fel kell készülnie arra, hogy valahogyan be kell tudni mutatni az önreklám költségének éves összegét egy esetleges NAV ellenőrzés során. A közzétevőknek pedig ahhoz, hogy bizonyítható legyen, hogy nem érik el az 500 millió forintos reklámközzétételből eredő bevételt – és így az adófizetési kötelezettséget – minden egyes reklám aktivitásról nyilvántartás kell vezetniük. Ha ez nincs meg, akkor büntethetnek a nyilvántartás hiánya miatt, de ha a NAV úgy számol, hogy elértük az 500 milliós határt, akkor adóhátralék miatt is.
Így számoljunk önköltséget
A saját célú reklám közzétételével kapcsolatban közvetlenül felmerült költséget a számviteli törvény szerinti közvetlen önköltség alapján kell meghatározni, ugyanakkor nem feltétlenül van azonosság. Ide tartozik, minden olyan költség, amely a közzététellel összefüggésben közvetlenül merül fel a saját reklámot közzétevőnél, azaz például: ilyen a reklámanyag költsége, a reklám készítésének, gyártásának, gyártatásának, közlésének költsége, de nem tartozik ide például a valamely mutató alapján felosztott közvetett költség (fűtés, világítás költsége). Mindezt nettó költségértéken, kivéve, ha az áfa az adott ügylet kapcsán nem levonható, és így számvitelileg is a költség részét képezi.
